Időérzékelés feladata és szerepe

Időérzékelés feladata és szerepe a biztonságos közlekedésben

A jelenségek a valóságban, térben és időben zajlanak. A tér az egymás- mellettiségre, az idő az egymásutániságra utal. Az idő érzékelése végbemehet objektív (pl. mérőóra) és szubjektív (emberi időérzékelés, becslés) úton.

Sok ember időérzéke nagyon jó, percnyi pontossággal meg tudja mondani, hogy az éppen megfigyelt vagy átélt folyamat meddig tartott. Az abszolút időérzék révén határozhatjuk meg azt, hogy egy folyamat kb. hány percig, óráig tartott, míg a relatív időérzék csak arról ad felvilágosítóst, hogy sokáig vagy rövid ideig tartott-e az esemény. A legkisebb időtartam, amit még észlelni tudunk kb. 0,2 másodperc, ez a legrövidebb történésre vonatkozik. Ha folyamatokban megszakítások, szünetek tapasztalhatók, ebben az esetben néhány ezred másod percet is érzékelünk. Az időérzékelés egyik különleges és a gépjármű-közlekedésben nélkülözhetetlen formája a ritmusélmény. Bizonyos időtartamú és bizonyos időközökkel elválasztott akusztikus, optikai vagy kinesztetikus ingerek egymásutánját sajátságos egésznek érzékeljük, melynek meghatározott idői szerkezete van. Erre az idői szerkezetre ráismerünk akkor is, ha az ingerek minőségileg kicserélődnek, ugyanezt a ritmust megadhatjuk lábdobbantással, tapsolással, kézmozgással, stb.