A Hippokratészi négy alaptipus
Bár már volt arról szó, hogy tisztán nem fordul elő a négy alaptípus, de domináns jelleggel igen gyakran találkozunk valamelyikkel közülük.
Hippokratész által átvett temperamentum típusok nem állíthatók rangsorba a jóság szempontjából, mint ahogy azt sokan teszik, az egyiket (általában a kolerikus típust) tartják a legjobbnak. Azonban az eredeti felosztás lehetőséget adott arra, hogy egyaránt "jó", hasznos lehessen bármelyik típus, de ugyan akkor ,,rossz" káros is, ha nem a pozitív tulajdonságok fejlődtek ki az illetőben.
a) Kezdjük tehát a ,,kolerikus típusú" tanulóval a sort.
Mint említettük a kolerikus ember:
energikus, bátor, szenvedélyes, cselekvő. Ennek megfelelően kell az oktatást is felépíteni. Gyorsan pergő, változatosan, dinamikusan felépített gyakorlatsort kell számára biztosítani, különben a tanítás nem lesz elég hatékony. A nehézségek kevéssé törik le így nem kell annyira félni a kudarcélmény káros hatásától, mint a szorongásos embereknél. A kolerikus típus negatív jellemvonásai: erőszakos, törtető, vakmerő, önző. Ha esetleg ilyen lenne a ,,kolerikus tanulónk" ügyelni kell, mert vakmerőségével, erőszakosságával, bajt csinálhat. A feladatokat úgy kell összeállítani, hogy a vakmerősége kevéssé érvényesülhessen.
b) A szangvinikus ember jellemzői: lelkesedő. Intuitív, találékony, érdeklődő.
Ha tanulónk szangvinikus az oktatási módszer a következő:
A feladatokat úgy kell felépíteni, hogy a találékonyságát a lehető legjobban kihasználhassuk. Hagyni kell, hogy a feladatokra maga jöjjön rá, mert érdeklődése, lelkesedése segíteni fog a nehezebb feladatok elsajátításánál is. A baj akkor van, ha a tanuló ,,rossz értelemben" szangvinikus, vagyis: állhatatlan, meggondolatlan, ingerlékeny, befolyásolható. Ezeknél a tanulóknál az oktató türelmes és megfontolt legyen, mert a meggondolatlan és ingerlékeny tanítványt hamar kihozhatja a sodrából, ami az oktatás menetének kevéssé kedvez.
c) A flegmatikus típus jellemzői: ösztönös-befogadó, impresszionált, mély- érzésű, fantáziadús.
Ez a típus a legalkalmazkodóbb,
s oktatás szempontjából talán a legjobb. (Ebből is látható, hogy mennyire téves az az állítás, hogy a kolerikus a legjobb és a melankolikus a legrosszabb. Mindig attól függ, hogy mire, mert semmi se jó se rossz" önmagában.) Nyugodt, kiegyensúlyozott emberek a flegmatikusak. (A köznapi értelemben flegmatikusnak a közönyös embert nevezik, de ez csak az egyik jelentése e görög szónak.) A flegmatikus típusú tanulónk nyugodt magatartása, mély érzései és jó befogadóképessége lehetővé teszi az egyenletes terhelést, amelyet megbízható módon képes elviselni. A negatív értelemben vett flegmatikus típus jellemzői: érzékeny, lusta, gyáva. határozatlan. Nos, ha ilyen a tanulónk, igen sok gondunk lesz, ugyanis nehezen ösztökélhető gyakorlásra, mert kibúvókat fog keresni, a nehéz pillanatban. Amikor dönteni kell, határozatlan lesz és emellett különös gonddal ügyelnünk kell arra, hogy meg ne sértsük.
d) A melankolikus típus jellemzői: gyakorlatias, szívós-kitartó, megbízható.
Látjuk, hiába mondták erre, hogy a legrosszabb típus,
mert igen jó tulajdonságokkal rendelkezik, bár hiányzik belőle a kolerikus tüzes, dinamikus impulzusa, a szangvinikus érdeklődő, lelkesedő hajlama és a flegmatikus típus mély érzései, befogadóképessége, ennek ellenére a legjobb tanulónk lehet a szívósságával és a kitartásával. Ha egyszer elkezd valamit azt be is fejezi. A negatív értelemben vett melankolikus típus jellemzői: önző, fösvény, irigy, tunya, nehézkes, féltékeny. Na ez valóban a legrosszabb, ehhez kommentárt sem érdemes fűzni. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mitől lesz az egyik ember jó típusú (pl. kolerikus) a másik pedig rossz típusú (pl. kolerikus).
A neveléstől függ, hogy végül is mit hoz ki az emberből a különböző társadalmi, családi és egyéb hatások összessége. Senki sem születik rossznak, de a rossz nevelés azzá teheti az embert. Mindenki magával hozza a temperamentumát, mert ez öröklött, és az élet aztán jóvá, vagy rosszá formálja.