Az érzelmek legtöbbször állapot jellegűek

A fájdalom általában meghatározott reakciót vált ki, tehát a cselekvésünket befolyásolja, adott esetben meghatározza, és arra irányul, hogy a károsodást megszüntesse, jellegzetes érzelmi állapotokat élünk át már akkor is, amikor a testi  károsodás még ténylegesen nem következett be, de küszöbön áll, fenyeget. Ilyen közismert érzelmi jelenségek: a félelem, ijedtség, megriadás, aggodalom, szorongás, rettegés, stb. Mindezek kellemetlen, negatív érzelmek. A félelemérzetet azok az ingerek váltják ki, melyek potenciálisan veszélyt jelentenek.

Az állat és az ember az önmagunkban ártalmatlan, de károsodást jelző ingerekre már bizonyos fokig úgy reagál, mintha a károsodás be is következett volna.

A pozitív érzelmek viselkedésirányító tendenciája másképpen alakul, mint a negatív érzelmeké. A testi örömérzések általában nem váltanak ki olyan meghatározott cselekvésformát, mint pl. a testi fájdalom. Az érzékletek néha közvetlenül bizonyos érzelmeket keltenek. Általában az alacsonyrendű érzékletek, az ízek, és szagok, azok, amelyek közvetlenül kellemesek vagy kellemetlenek.

A képzeleti képek is kiválthatnak érzelmeket. (PI. a szépirodalmi művek, filmek hatása.)