A beválás körülményeinek vizsgálata
A 25. ábrán látható görbe a baleseti veszélyeztetettséget ábrázolja a tényleges vezetésben eltöltött évek számának függvényében
25. ábra
Egy átlagos gépkocsivezető évente kb. 15 000 km-t vezet, így a tényleges vezetésben eltöltött idő erre az értékre vonatkozik. A fenti görbe a Nyugat-európai statisztikák adatait tükrözi.
Hazai statisztikai adatok alapján a következő ábrát rajzolhatjuk meg: (26. óbra)
A hazai görbe abban különbözik az ún. Munsch görbétől, hogy tényleges baleseteket tükröz, míg az előbbi a baleseti veszélyeztetést. A két görbe hasonlósága szembetűnő, azonban a hazai adatok alapján felrajzolt diagram tisztább képet ad a beválás prognosztizálását illet6en, ezért a továbbiak során ezt tekintjük kiindulópontnak.
Mit is fejez ki ez a görbe? Mit jelent az a, és b, ág? A kezdő vezetők balesetezési hajlama maximális értéket mutat.
Az első év végére csökken a balesetek száma, majd Q görbén progresszió jelentkezik, amely a második év végén kulminál. Ezután fokozatos csökkenést tapasztalunk. Megközelítőleg a 7. év végére éri el az átlagos gépkocsivezető a "biztonságos"-nak nevezhető szintet.
Miért csökkennek a balesetek az első év végére, és miért jelentkezik progresszió? Miért van az átlagos gépkocsivezetőnek 7 évre szüksége ahhoz, hogy elérje biztonságos" szintet?
Ha tekintjük a 27. ábrán az a) görbeszakasz meghosszabbítását azt találjuk, hogy két hasonló exponenciális görbénk van. Az a) és a b) görbe hasonlósága azt mutatja, hogy a beválás két komponens függvénye.
28. ábra
Az a) szakasz a szenzomotorikus koordinációra, a b) szakasz a közlekedési érzékre vonatkozik. így a gépjármű feletti uralmat két részre bonthatjuk fel. (28. ábra) Az egyik a technikai kezelés az ember és a gép közötti közvetlen kapcsolatot jelenti. Azt mutatja, hogy a gépjárművezető milyen mértékben uralkodik a kezelő elemeken, milyen mozgás- összerendezettséggel képes az egyes működtető elemeket kezelni. Mennyire automatikus az egyes elemek működtetése. 9 fokozata van.(29. ábra) A teljesen kezdő tanuló a 0. szintet, a versenyzői tapasztalatokkal rendelkező vezető a 9. szintet birtokolja. A rutinvizsgán megfelelt tanuló valószínűleg a 3-4. szintek között található.
A gépjármű feletti uralom két részből áll: technikai kezelésből és a közlekedési érzékből. (A közlekedési érzéket a forgalomban szerezhetjük meg. A közlekedési érzéket, mivel nem igényel manuális tevékenységet, iskolapadokban, vagy más úton továbbfejleszthetjük, de az alapokat, a gyakorlatban kell megszerezni.(!!!)
A közlekedési érzék kialakulása nagyon sok tényező függvénye. Meg kell jegyeznünk, hogy a technikai kezelés és a közlekedési érzék egyik oldalról
29. ábra
nézve élesen elkülönül, a másik oldalról nézve viszont egymásba fonódik. A technikai készség önmagában is vizsgálható és oktatható, a közlekedésiérzék azonban csak az előbbi segítségével vizsgálható, mert egy adott forgalmi helyzetben a gépjárművezető reakciója csak a gépjárművével végzett manőver alapján válik a többi résztvevő számára nyilvánvalóvá! A technikai készség és a közlekedési érzék elemei között nincsenek transzferálható elemek.
A technikai kezelést hiába sajátította el valaki tökéletesen, ha nincsenek benne közös elemek a közlekedési érzékkel. A közlekedési érzéket is 9 részre osztottuk. A 0. szinten itt is a kezdő tanulót találjuk, kb. a 3-4. szint között a vizsgán megfelelt kezdő gépjárművezetőket, a 9. szinten pedig azokat a vezetőket, akik a közlekedési érzéküket forgalomban hosszú évek során kifinomították és hosszú idő óta, balesetmentesen közlekednek.
A g.f.u. azt fejezi ki, hogy hiába van valakinek kiváló közlekedési érzéke, ha a technikai készségében csak alacsony szinten van, nem fogja tudni az adott forgalmi helyzetet, helyesen megoldani.
Visszatérve a felvetett kérdésekre, a 26. ábra a gépjárművezetők alkalmazkodását követi nyomon. A statisztikai adatok alapján az adaptációs idő 7 év. Ez a hét év arra fordítódik, (évi 15 000 km-es futást feltételezve) hogy a gépjárművezetők elsajátítsák a fontosabb ismereteket, amelyek a balesetmentes közlekedéshez szükségesek. 7 év alatt "beépülnek" a mozgássztereotípiák. Ez a folyamat jelenleg igen hosszadalmas, mégpedig azért, mert nem mindig tudatosan megy végbe.