A morál és hatása
Ebben a fejezetben a következő kérdésekre keressük a válaszokat:
- Mi a morál.
- Milyen a közerkölcs kapcsolata a közlekedési morállal.
- Van-e közlekedési morál.
- Milyen erkölcsi kérdések merülnek fel a közlekedési magatartással kapcsolatban.
A morál vagy erkölcs fogalmán azoknak a magatartási szabályoknak az összességét értjük, amelyeket egy közösség és ezen belül az egyén, meghatározott időszakban gyakorol, vagy legalább elfogad. Ez a magatartási szabályrendszer meghatározza az emberek egymáshoz való viszonyát. "Non omne licitum esI honestum" - mondja a latin, nem minden erkölcsös, amit tenni szabad. Vagyis az erkölcs az a társadalmilag elfogadott és alkalmazott szabályrendszer, amely megsértése nem jár szankciókkal (büntetéssel), hanem "csak" a társadalom rosszallását vonja maga után. Az erkölcs tulajdonképpen a jogszabály rendszer "részeit", hiányosságait "fedi Ie", vagyis ott érvényesül, ahol a jogszabályok már nem érvényesek. Az erkölcsi szabályok, normák időben változnak. Például a múlt században, ha valakit megsértettek és úriembernek tartotta magát, párbajra kellett kihívni a sértegetőt, különben erkölcsi nullává vált. Ma ha párbajban ölne meg valaki-valakit, egyszerűen gyilkosnak neveznék. (Tehát 100 év alatt annyit változott az erkölcs, hogy akkor még erkölcsi kérdésből, ma bírósági üggyé vált a dolog.)
Ma a világon közúti baleset következtében több mint 750 ezer ember hal meg évente, és több millió(!) a sebesültek száma. Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy az emberek egymásközti viszonyát is vizsgálat alá vegyük. Fokozott szerepe van az erkölcsnek a közlekedésben, mert a közlekedés része az emberi kapcsolatokra épülő társas tevékenységnek, amely az egyik legveszélyesebb emberi foglalkozás.
A közlekedés biztonsága függ az emberi mentalitástól az egyes emberek erkölcsi felfogásától.
A balesetek csökkentését a legradikálisabban úgy érhetnénk el, ha a közutakon megszilárdulna a fegyelem, fegyelmezettek "felnőttek" lennének közlekedőink. Hazánkban a gépkocsis balesetek száma, (a baleseti index (Bi) függvényében tekintve) többszöröse az németországi baleseti értékének, ami jórészt a hazai fegyelmezetlenségnek tudható be. A fegyelmet két úton lehet növelni: külső kényszer és belső kényszer hatására érhető el a magasabb fokú fegyelem.
A külső kényszer, mint azt az előző fejezetben láttuk elég kétes értékű, ugyanis az erős kényszer csak időlegesen éri el hatását, az erős frusztráció agresszivitást kelt. S. Freud egy hasonlattal szemléltette ezt a helyzetet. Ha valaki egy marék nedves agyagot vesz a kezébe és összenyomja, azokon a részeken, ahol kicsi az ellenállás (ujjak között) az agyag szükségszerűen ki fog folyni. Ugyanígy ha a pszichét komprimáljuk egy bizonyos területen, az egyén úgy fog reagálni, hogy a kisebb ellenállás irányában fogja levezetni, a frusztráció keltette fölös pszichés energiáit.
Az erkölcs lényege a belső késztetésre végrehajtott helyes cselekedet. Már i. e. VI. században Zoroaszter (a perzsa vallós megalapítója) tanította a helyes gondolkozás, a helyes beszéd és a cselekedet tisztaságának szükségességét.
Ő a legnagyobb bűnnek a hazugságot tartotta, mert az ember ilyenkor valami nem létező dologgal manipulál, ami a szó értékét csökkenti, és a többi téves cselekvés ebből származik. A szabályok megszegése is hazugságként fogható fel, hiszen az elkövető, mivel nem látják, hogy megszegett valamely szabályt, úgy tünteti fel magát, mint becsületes embert. A szándékos, vagy akaratlagos cselekvések nemcsak a tudatossággal kapcsolatosak, hanem vérmérsékleti, érzelmi-indulati tulajdonságok is befolyásolják. A morális magatartás nemcsak a szabályok betartásával függ össze, hanem az egész személyiség magatartásszabályozásának ügye is, melynek szerkezeti elemeit a pszichikus folyamatok, működési elemeit pedig a különféle cselekvésformák alkotják. A morális magatartás kialakítását nem lehet elérni a jutalmazás vagy büntetés egyszerű módszerével, ennél jóval többre von szükség. A jutalmazás vagy büntetés mind külső késztetés, amelynek eredményeképpen az egyén azt teszi, amit elvárnak tőle, de nem azért mert ez belső pszichés tevékenységének logikus következménye, hanem azért, mert tevékenységének konzekvenciái (következményei) vannak.
A közlekedési nevelés a közösségi nevelés egyik legfontosabb eszköze lehet, ha helyesen valósítják meg. Nem elég a szabályok megtanítása, az még közel sem elegendő a helyes, és korrekt közlekedés megvalósítósához. A szabályok megtartásának magatartás mintává kell válnia, gyakorlatozás, ismétlés és megszokás által. Nem mindegy azonban, hogy milyen korban kezdünk hozzá annak elsajátításához. Idősebb korban nehezebb, sőt lehetetlen úgy elsajátítani a közlekedéshez szükséges ismereteket, mozgássorokat, ahogy azt a közúti közlekedés megköveteli, éppen ezért már az általános iskolában hozzá kell kezdeni a közlekedési tudnivalók, a helyes közlekedési morál elsajátíttatásához.
Most vizsgáljuk a morál és a törvény kapcsolatát.
A helyes cselekedet végrehajtása lehet morális, ilyenkor a belső késztetés lép előtérbe és lehet törvényes (amely külső késztetés vonzata). A törvényes cselekedet nem biztos, hogy morális is egyben, vagyis (a morál szélesebb fogalom, mint a törvény) az illető úgy is elkövethet erkölcstelenséget, hogy túlzott módon ragaszkodik az előírásokhoz. PI.: valaki teherautóval halad főútvonalon és látja, hogy egy kisebb személygépkocsi szabálytalanul hajtott rá a főútvonalra, ennek ellenére csak vonakodva vagy egyáltalán nem fékez. (Bár a jogszabályok előtérbe helyezik a fűútvonalon haladó felelősségét is.)
Az erkölcsös viselkedés alapja az, hogy valaki csak azt teszi másoknak, amit szeretne, hogy mások is tegyék vele szemben. Mindaddig, amíg az emberek nem így gondolkoznak, szükség lesz jogszabályokra is, vagyis a jogi és erkölcsi szabályozás együttesen a leghatékonyabb napjainkban. A jogi szabályozás szankciókra, büntetésre épül. A büntetés lényege a rosszallás kifejezése, amelynek össze kell kapcsolódnia a helytelen viselkedéssel. A büntetésnek a hiba természetes következményének kell lennie, különben elveszti javító szerepét és inkább romboló tényezővé válik"
Ha a büntetés időben elválik, a vétkes cselekedettől és jóval később kerül sor rá, a vétkező egy ideig abban a hiszemben él, hogy „meg lehet úszni" a dolgot és a későn jövő büntetést inzultusnak fogja fel.
Igen gyakori példa, hogy a közlekedési balesetet okozó gépkocsivezetők még a helyszínen a helyszínelőknek bevallja, hogy ö a hibás és teljes bűnbánattal leírja, hogy hogyan követte el a balesetet, míg egy-két hét múlva már a büntetéstől való félelemben megmásítja vallomását, már menekülni akar a büntetés elöl. (Jóllehet az ügyvéd tanácsára is hallgat.) Célszerű lenne a büntetést ott a helyszínen kiszabni, amit természetesen minden esetben lehetetlen megvalósítani, de akkor még a balesetokozók bűnbánatára apellálhatnánk.
A morális fejlődés során nagyobb gondot kell fordítani a példamutatás és jutalmazás módszereinek alkalmazására. A legrosszabb nevelő módszer az, ha megmondjuk a tanulónak, hogy adott esetben hogyan kell viselkednie, és mi az adott szituációban a rossz megoldást választjuk.
A tanulókra nagy hatással van az oktató viselkedése, nem is gondolják az oktatók, hogy mennyire. Még ha nem is mutatják a tanulók, akkor is jelentős hatást gyakorol rájuk az oktatás és az oktató személye. Ezt a jelenséget a kedvező irányban kellene kihasználni (erről még a következő részben lesz szó). A morál az akarattal van kapcsolatban, mondtuk az előbb. Ez a kijelentés magyarázatra szorul. Az egoizmussal ellentétes, az egoista törekvések ellenére valósítható meg az erkölcsös cselekedet, ugyanis önmagunkat kell legyőzni ahhoz, hogy számunkra kedvezőtlen döntés hozzunk és megmaradjunk a becsületes úton.
Például egy gépkocsivezető számára nyilvánvalóan az lenne a kényelmes megoldás, ha egy parkoló gépkocsinak ütközött, (amelyben nem ül senki, a saját gépkocsijában nem történt jelentős kár, a másik gépkocsi viszont jól benyomódott). majd szó nélkül tovább hajtana. Ez nyilvánvalóan erkölcstelen megoldás, mivel nem látta senki, szép csendben eltűnni. Önmagát kell legyőznie, hogy vállalja a konzekvenciákat (tettének következményeit), s itt játszik szerepet az akarat.
A morálisfejlődésben három fő típust különböztethetünk meg:
- - amorális (önző, saját érdekkeresése másokra való tekintet nélkül).
- - konformista (addig alkalmazkodik, amíg a többiek is látják),
- - morális (belső késztetés hatására cselekszik erkölcsösen függetlenül attól, hogy látják-e vagy sem).
A közúti közlekedésben háttérbe kell szorítani mind az amorális, mind a konformista tendenciákat.
A fenti gondolatokat célszerű lenne megszívlelni az oktatás során is. A tanulók egész életükben hordozzák az oktatás "bélyegét", a morális oktató nyilván a helyes irányba, a kevésbé morális oktató a helytelen irányba tereli tanulóját.