A lélektani alapfogalmak
Az idegrendszer és a lelki-élet összefügg egymással, ugyanis, ha a központi idegrendszerben károsodás keletkezik, az a lelki életben is károsodást fog okozni. Az agyvelő vérellátása is kihat a lelki életre. De megfordítva is igaz a tétel: minden esetben, amikor valamilyen lelki jelenséget átélünk, meghatározott folyamat vagy történés megy végbe valahol a központi idegrendszerben.
Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a lelki jelenségeket kívánjuk vizsgálni, nem elegendő az, hogy pontosan ismerjük a központi idegrendszerben lezajlott fiziológiai jelenségeket. Egy hasonlattal élve, hiába próbálnánk az EEG (elektroenkefalográf) ábráiból kikövetkeztetni, hogy a vizsgáit személy mire gondol, mert ez nem sikerülne, ugyanúgy mintha telefon vezetékbe beiktatnánk egy voltmérőt és a feszültség ingadozásból próbálnánk meg arra következtetni, hogy a vonal két végén mit beszélnek. Azt, hogy beszélnek-e vagy sem, azt teljes bizonyossággal "diagnosztizálni" (megállapítani) tudnánk. Ugyanígy az EEG esetében azt, hogy a páciens ébren van-e vagy alszik teljes bizonyossággal meg lehet állapítani. (Persze, ezen túlmenően is a vizsgálatok egyre mélyebben és mélyebben hatolnak be az eddig rejtett területekre, pl.: ébrenlét, alvás, álmodás periódusait nyomon lehet követni, de ezeken túlmenően néhány agyi elváltozáson alapuló betegséget, tudatzavart is meg lehet ezzel a módszerrel állapítani.)
1. ábra
A fiziológia tehát még nem egyenértékű a pszichológiával, mint ahogy azt sokáig hitték, de mindkét területre szükség van az objektív elemzéshez. Itt tulajdonképpen a rész és az egész problémájával állunk szemben. Az idegrendszer a szervezeti felépítés a rész (ebben az aspektusban) és a lelki jelenség az egész.
(Bizonyos lelki jelenségek, pl. érzelmek, indulatok, már a durva megfigyelés szerint jellegzetes fiziológiai elváltozásokkal járnak (elpirulás, elsápadás stb.), ezek csak kísérő jelenségek és önmagukban vizsgálva nem jelentenek egyértelmű információt a kiváltó okra, valamint a lelki életben történt folyamatra.)
A lelki jelenségek alapját képező idegrendszeri folyamatok meghatározott viszonyban állnak egyrészt a külvilággal, másrészt a cselekvéssel (1. ábra).
Az idegrendszerben végbemenő folyamatok kiindulópontja és alapfeltétele a környezetből jövő hatások felvétele: az információ felvétel. Az információ felvételre az alábbi szervek képesek:
- látószerv,
- hallószerv,
- szagló és ízlelő szervek,
- bőr.