A közösség hatása

A társas élet követelményei tulajdonképpen éppúgy maguktól értetődnek, mint azok a követelmények, melyeket például az éghajlati befolyások támasztanak az emberrel szemben, mint például, a hideggel szembeni védekezés, a lakásépítés követelményei stb. Az egyes emberek életfeltételeit kozmikus, társadalmi stb. erők határozzák meg. A közösség követelményei szabályozzák az emberek egymáshoz való viszonyát. Az emberi kultúra történetében csak társadalmi életformákat találunk, hiszen az ember önmagában elpusztulna (mint már említettük). Már Darwin is rámutatott arra, hogy sehol sem találunk egyedül élő gyenge állatokat. Az ember a természettel szemben kis ellenállást tanúsít, több segédeszközre van szüksége, hogy létét fenntartsa és biztosítsa. Képzeljünk csak el egy embert, aki a kultúra minden segédeszköze nélkül tartózkodik egy őserdőben. Összehasonlíthatatlanul kiszolgáltatottabb helyzetben volna, mint bármely más élőlény.

Érthető ebből, hogy az ember csak úgy tudott fennmaradni, ha különösen kedvező körülmények közé került. Ezt legelőször a szükségességből fakadó csoportos élet adta meg számára, mert csak az együttélés tette lehetővé, hogy a munkamegosztással olyan feladatokat győzzön le, melyekkel szemben egyedül elbuknék. Csak a munkamegosztás szerezhette meg az embernek a támadó és védőfegyvereket és mindazokat a javakat, melyekre szüksége volt, hogy helytálljon, s melyeket ma a kultúra fogalmában foglalunk össze.