A hatáskeltés néhány problémája
A hatáskeltés pszichológiai hátterével leginkább a "reklám pszichológia " foglalkozik. A hatáskeltés lényege az akarat aktivizálása. Tehát olyan befolyásolás, amelynek során az akaratot mozgatjuk. Az oktatás során az érdeklődés irányításával érjük el az akarat aktivízácíóját. Az érdeklődés legnagyobb ellensége a monotónia, amely nagymértékben csökkenti a figyelmet.
Sokszor előfordul, hogy a tanulónk azért nem halad a kellő mértékben, mert hiányzik a "motiváció" a késztetés. Ennek oka az lehet, hogy a tanulók nem azért jönnek a képzőszervhez, mert tanulni szeretnének, mert érdekli őket a gépjárművezetés, vagy a gépjármű, hanem azért jönnek, hogy jogosítványt szerezzenek, s valahogy úgy fogják fel, hogy az oktatási intézmény az egy "olyan szolgáltatás", mint a fodrászat, vagy a vendéglő, ahová befizeti az ember a szükséges összeget, és ezért jogosítványt kap. Fel kell tehát kelteni a kedvet a tanulás iránt.
A tanulóval ki kell alakítani a megfelelő kapcsolatot. A legfontosabb szempont az, hogy olyan "klimát" kell teremteni, amely biztosítja azt, hogy a tanuló is azt érti amit szeretnénk. A különböző tapasztalatokat átélt emberek mást érthetnek (esetleg) ugyanazon dolgon. Erre szolgáltatott jó példát (Tunkli László cikkében idézett) Haiere (1969).
"A második világháború idején egy repülőtüzér próbaúton volt, és éppen egy öböl felett repültek. A pilóta, aki sajátságos mozdulattal felhívta a tanuló tüzér figyelmét egy motorcsónakra, amely alattuk haladt a tengeren, élvezte a repülést, a szép látványt, számára saját gesztusa tökéletesen egyértelmű volt, de a tanuló úgy értelmezte a pilóta mozdulatát, mintha valami szörnyűség történt volna és katapultálta magát." E példában a közlő és befogadó a dolgoknak nem ugyanazon rendszerében mozgott. A pilóta saját tapasztalatai világát nem egyeztette a tanuló tüzérével.
A társas befolyásolás egyik módszere az előadás. Előadás általában a csoportos oktatásnál (nálunk a gépjármű oktatási intézeteknél az elméleti oktatásnál) fordul elő. Az előadás során is fel lehet használni hatáskeltő eszközöket, azonban a legfontosabb az előadó magatartása, fellépése, előadói készsége. Az előadásra fel kell készülni, és ehhez az is hozzátartozik, hogy megközelítőleg pontos képet kapjunk leendő hallgatóink műveltségi szintjéről, életkorukról, és arra az életkorra jellemző sajátosságokról, érdeklődésükről.
Vegyük figyelembe, hogy a hallgatók esetleg (más területen) jól képzett, szakemberek így az előadási anyagot ennek megfelelően kell összeállítani. Lehetőleg úgy készüljünk fel, hogy az előadás során ne kelljen felolvasnunk, minél kevesebbet használjuk jegyzeteinket. Előadás közben ne egy pontra szegezzük tekintetünket, hanem figyeljük hallgatóinkat, s az arckifejezésükből próbáljuk megítélni, hogy megértették-e az elmondottakat. Az előadást úgy kell felépíteni, hogy a hallgatók megérthessék az anyagot, ne tűnjön se túl könnyűnek, se túl nehéznek.
A következő érdekes téma, amellyel ritkán foglalkozunk, pedig szerepe van a befolyásolásnak: a tér problémája.
"A tér jelen van életünkben, de nem beszélünk róla", - mondja E. T. Hall." Tapasztalatok ezrei tanítanak meg arra, hogy a térnek kommunikációs szerepe van. Minden kultúra különbözőképpen szervezni a teret.
Például japánban a metróállomásokon külön "bedobó" embereket alkalmaznak, akik bepréselik a metróajtón a kint maradottakat. Vagy pl.: a latin-amerikai házak gyakran épülnek egy belső udvar köré, mely közel van a járdához, de a kívülállók szemei elől egy fal takarja el. Az ilyen építészeti különbségek nagy hatást fejtenek ki a külföldiekre. Az itt dolgozó külföldiek úgy érzik "kizárták" őket a dolgokból.
Az Egyesült Államokban a szomszédok elég közel építenek egymáshoz és divat egymástól kölcsönkérni dolgokat (élelmet, innivalót), de ugyanakkor kötelessége szükség esetén segíteni, pl. kórházba vinni beteg szomszédját. Két ember közötti kommunikációs távolság mutatja, hogy milyen fontos a tér szerepe az emberek közötti kapcsolatfelvétel során. Ha egy személy túl közel kerül a másikhoz a válasz azonnali és automatikus - a másik egy kicsit visszalép. S ha ismét túl közel kerül, a másik ismét hátrál.
Mindenkinek megvan az a "térszükséglete", amely ahhoz kell, hogy kényelmesen beszélgethessen. Ha ezt a távolságot valamely oknál fogva nem lehet betartani, pl. hátrább lépünk, ez hatással lesz a másikra, nehezebben tudja magát kifejezni, sőt el is akad hat a beszédben. A távolság nemcsak befolyásolja a szóbeli közlés minőségét, hanem gyakran a beszélgetés tárgya maga speciális téri viselkedést kíván. Vannak olyan dolgok, amelyekről nehéz beszélni, ha nem vagyunk a megfelelő beszélgetési zónán belül.
Latin-Amerikában az interakciós (emberek közötti kapcsolat során fellépő) távolság jóval kisebb, mint az Egyesült Államokban. (nagyon érdekes, sőt meglepő, hogy az építkezéseknél pont fordított a helyzet). Tehát, ha egy tanuló túl közel áll meg az oktatási szünetben, az oktatója mellett, ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a hallgató szimpátiáját illetően, ugyanis ez nála a kényelmes tárgyalási távolság.
A gépkocsiban nyilván sokkal közelebb kerül egymáshoz az oktató és a tanuló és ez a közeli "távolság" eredménye, hogy a tanulók lelkiekben is megpróbálnak közelebb kerülni oktatójukhoz s így olyan problémákat is elmondanak, amiket másnak nem.
Az emberek problémáikat, ha nem tudják megoldani, elmondják valakinek, akit szimpatikusnak tartanak és meghallgatja őket, ezzel jó részük meg is elégszik. Az oktató az oktatás szempontjából is jól teszi, ha ezeket végighallgatja esetleg egy két dolgot még kérdez, vagy biztosítja tanulóját az együttérzéséről.
Most néhány szóval foglaljuk össze az eddig tárgyaltakat: A gyakorlati oktatás során a hatáskeltés legjobb módszere, ha a gyakorlatokat úgy állítjuk össze, hogy a hallgatók állandóan lehetőleg zökkenőmentesen inspirálva legyenek a továbbgyakorlásra (helyes beidegződések kialakítása, sikerélmény, stb.).
Az elméleti oktatás hatékonyságával kapcsolatban egy dolgot szögezzünk le. Az oktatás akkor a leghatékonyabb, ha az oktató kellő lelkesedéssel tud beszélni az órán. A száraz, unalmas előadás, ha az anyag mégoly érdekes is, unalmassá, szürkévé válik. A legfontosabb előadói készség a lelkesedés, és a saját tantárgy szeretete (az oktató részéről). Ez a lelkesedés a leggyakrabban átterjed a hallgatókra s azok is kezdik megszeretni a tantárgyat. A japánok gazdasági csodájukat, amely felborzolta a nyugati világ szak- és üzletembereinek az idegzetét (1980-ban japán több gépkocsit gyártott ,mint az Egyesült Államok, pedig az is 10 millió felett készített gépkocsikat) egy egészen egyszerű dolognak köszönhetik: "Szeretnek dolgozni."
Ezt kellene megtanulnunk, ennek lenne a legnagyobb hatása. Azok az oktatók a legeredményesebbek, akik szeretik a munkájukat és az embereket. (Pedig ezt is meg lehet tanulni!)