A lélélektan tárgya, feladata, módszerei
A pszichológia vagy lélektan a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. A lelki jelenségeket általános formában vizsgálja, tehát úgy, hogy azok, minden embernél előfordulnak, olyan általánosításokat igyekszik meg állapítani, amelyek minden emberre érvényesek. A lelki jelenségek egyaránt megfigyelhetők embernél és állatnál, de mi, értelemszerűen, e jegyzet során megmaradunk az ember vizsgálatánál. A lelki jelenség életjelenség, amelynek biológiai funkciói vannak. A lélek szoros kapcsolatban van a szabad mozgással.
A lelki élet kibontakozása mozgáshoz van kötve, így tehát az egyik . alapvető biológiai funkció a cselekvés. Cselekvés eredményeképpen megváltozik a szervezetnek a környezethez való viszonya, vagy maga a környezet változik meg. A cselekvés az alkalmazkodás bizonyos formája, amelynek igazodnia kell az objektív valósághoz. A lelki életet támadó és védekezési berendezés komplexumának tekinthetjük, melyek a külvilágra úgy hatnak vissza, hogy az emberi szervezetet megvédjék, és fejlődését biztosítsák. A lelki jelenségek tükrözik a külső valóságot és irányítják az emberi tevékenységet. A lélektan tulajdonképpeni tárgya a cselekvés pszichikus jellemzője, a cselekvést kiváltó lelki ok és irányítás. (Ezzel a felfogással szemben áll a viselkedés tudománya (behaviorizmus), amely csak magát a cselekvést vizsgálja, mintegy "fekete dobozként" kezelve a pszichikumot.)
A lélektan, ezenkívül még nagy súlyt helyez az egyéni sajátosságok, a személyiség vizsgálatára is. A személyiség: az egyén lelki életének az össz-jellege. A személyiség a társadalmi életformában alakul ki, és azoknak a belső feltételeknek az összessége, melyek az egyén és a társadalom kölcsön hatásában fejlődnek ki.
A lélektan empirikus tudomány, s mint ilyen a tapasztalati adatok összegyűjtése révén állítja fel elméletét. Így tehát a legfőbb módszer a megfigyelés, azonban e módszert sajátosan alkalmazzák. Ugyanis mások lelki jelenségeit nem figyelhetjük meg oly módon, mint pl. egy fizikai kísérlet alanyát. Végül is csak dedukciót alkalmazhatunk, vagyis a következtetés módszerét választhatjuk.
Saját magunkat sokkal közvetlenebbül figyelhetjük meg, azonban e megfigyelés sohasem lehet objektív, viszont a saját belső tapasztalataink alapján következtethetünk mások lelki jelenségeire a "megfigyelés" során. Így tehát a külső és a belső világot összhangba kell hozni. (A megfigyelés módszerét a későbbiek során: e jegyzet III. részletesebben tárgyaljuk, ugyanis a gépjárművezetés oktatása során fontos szerepe van a tanuló megfigyelésének a helyes oktatási módszer megválasztásánál.)
A másik ember lelki jelenségei re azonban nemcsak a cselekvései révén, hanem a beszéd útján is következtethetünk. A lélektani kutatások alapját a kísérlet szolgálja. A kísérlet célja az, hogy a kísérletező rövid idő alatt jusson hasznos ismeretekhez, ne kelljen bevárnia, míg a kívánt esemény magától bekövetkezik. A kísérlet azonban már beavatkozást jelent, még ha rendkívül gondossággal igyekeznek a körülményeket a valóságos szituációhoz közelíteni, akkor is önmagában a kísérleti szituáció befolyást gyakorol a vizsgálati személyre. A kísérleti eljárást úgy tervezik meg, hogy az egyes emberek közötti különbségek egyértelműen kiderüljenek. A vizsgálati módszert "hitelesíteni" kell, ez a standardizálás (sztenderdizálás). A további vizsgálatok során azt rögzítik, hogy az adott vizsgálati személy milyen mértékben tért el az átlagtól. Jelenleg sokféle vizsgálati módszer ismeretes. Pl.: képesség vizsgálatok, pályaalkalmassági vizsgálatok, értelmi (intelligencia) gálatok, kreativitás vizsgálatok, stb.
Tehát a lélektan tárgya az emberi pszichikum, feladata a pszichikum megismerése lehetőleg objektív módszerekkel és módszerei közül leggyakrabban a teszteket alkalmazzák.